Nyárelő

A tulipánok elvirágzása után, a mi ágyásainkban – a virágzás tekintetében – volt egy néhány hetes szünet, hiszen az íriszeket leszámítva, nem virágzott semmi. Igaz, az időjárás sem volt kegyes hozzájuk, az éjszakák még mindig hidegebbek voltak, mint az ilyenkor megszokott. Míg az ország melegebb részein élők (már többször írtam, hogy nem csak északon lakunk, hanem még egy fagyzugban is) már hozták a nyíló virágokról, rózsákról a szebbnél szebb képeket, nálunk még a rózsák bimbói is csak alig-alig mutatkoztak.

A parkrózsák egy-két hete bontogatják csak szirmaikat, a tearózsák még egyáltalán nem, és a futó rózsák közül csak az Eden Rose virágzik – egyelőre. De néhány nap, egy-két hét, és robban minden. Addig gyönyörködjünk a pipacsos-szarkalábas ágyásban (pipacsból az egész telken megszoktam hagyni a kikelt töveket, így mindenhol ragyognak égőpiros virágaik, és biztosítom, hogy jövőre is legyen belőle; a szarkalábak pedig szintén magukat vetik, bár ők nem a mezei változatok).

A díszhagyma a Csendhajlékban még szintén most próbálgatja kibontani a szirmait, látom, másoknál már ennek a virágzásán is túl vannak. Ma megjelent az első menyecskeszem virága, virulnak a harangvirágok és a kerti pletykák. Ez utóbbiak érdekessége, hogy csak a reggeli-délelőtti órákban nyílnak, délutánra becsukódnak a szirmaik. Nagyjából egy hónap virágzás után pedig lassan visszaszárad, és úgy eltűnik az egész növény, mintha soha nem is lett volna! Az első évben meg is ijedtem, hogy kipusztult, de azóta már tudom: minden tavasszal újra kihajt, és minden évben nagyobb bokrot nevel, mint előtte. Sőt, idén egy olyan helyen, ahol eddig nem volt, egy kékesebb változata is megjelent!

Még két kései virágzású íriszt is mutatok, az egyik ez a szép fehér-sárga, magas szárú változat, ritkán és keveset virágzik, a másik pedig egy holland nőszirom, mely hagymákkal szaporodik.

A kerti tó körül is kezdenek mutatni, sűrűsödni az oda ültetett növények: sásliliomok, mocsári hibiszkuszok, rózsanádak, réti füzény, fáklyaliliomok, gyapjas tisztesfüvek, meténgek. Az ültetett fák mind szépen megeredtek, és szép hosszú új hajtásokat hoztak. A tóba is kerültek tavinövények (és persze halak is), de ide még fogok néhányat telepíteni.

A magaságyások egyelőre beváltották a hozzájuk fűzött reményeinket, a védőnövénynek ültetett sarkantyúkák olyan buják, hogy lassan elnyomják a paradicsomokat (!).