Napisten havában
A székely naptárban június havát Napisten havának nevezik, hiszen ebben a hónapban még egyre növekszik a külső fény, vele együtt nyújtózkodnak az új hajtások a növényeken, ám május (Ígéret) havának üde, friss zöldje egyre mélyül, az új hajtások már egyre jobban hasonlítanak a régiekhez. Nem csoda, hiszen a növekedésnek hamarosan határt szab a nyári napforduló, attól az időponttól kezdve lelassul, majd megáll a növekedés, terjeszkedés, és elérkezik a raktározás, a gyűjtögetés, a termések beérlelésének ideje. Ilyenkor a legerősebbek a hatóanyagok is a gyógynövényekben. A fű zöldjébe ekkortól már sárga szálak is vegyülnek, és kinyílik az útszéleken, a réteken a katáng, mely szelíd kékjével még a meleg, nyári napok ígéretét hordozza.
Ma még azonban csak Nyárelő havának (régi magyar elnevezés) Medárd körüli időszakában vagyunk, az ország nagy részén igen csapadékos az időjárás. Nálunk is hullt némi eső az utóbbi napokban, bár ide valahogy mindig csak a széle jutott, ám annak is örülünk. A meleg nyári napoknak egyelőre még híján vagyunk, így azonban buja zöld minden növény, csak győzzük a gyomlálást!
A magaságyásokba védőnövényként vetett sarkantyúka elkezdett nyílni, hatalmas leveleikkel szinte minden mást elnyomnak:
A rózsák szépségével talán nem is kelhet semmi más versenyre:
Jöjjenek a lilák:
A tó partján kinyíltak a fáklyaliliomok:
Ezt a két növényt talán még nem is mutattam, pedig már néhány éve megvannak, többször találtak már új helyre, de ez nem viselte meg őket. Az első két képen jezsámen (Philadelphus) látható, idén óriási virágokkal örvendeztetett meg minket, a harmadik képen pedig egy obeliszkre futtatott illatos virágú futójázmin (Jasminum stephanense) szerepel:
Nyárelő
