Októberi napjaim

Most, október közepére jutottunk el oda a konyhakertben, hogy a csatornázáskor kitermelt földet elhordtuk, így megkezdődhetett a konyhakert visszaállítása. Mivel a kert nagy része a munkálatoknak áldozatul esett, letaposódott – nesze neked, permakultúra! 🙁 – így muszáj volt először felrotálni. Ezt csak azokon a helyeken végeztük, ahol a földmunkák zajlottak, az ágyások egy részét nem kellett, így azokat nem bántottuk. Már írtam talán korábban, hogy belevágtunk a permakultúrás növénytermesztésbe egy éve kb, nem szántunk, nem rotálunk, nem ásunk, nem kapálunk, viszont mulcsolunk, amennyit csak lehet, ágyásokat alakítottunk ki, amelyekbe nem lépünk, nem tapossuk. Cél, hogy minél aktívabb legyen a talajélet, és a talajlakók segítségével minél egészségesebb talaj, ezzel pedig minél egészségesebb növényeket állítsunk elő.

A rotálás után megkezdtük az ágyások visszaállítását, kialakítását, az utak kitaposását. Ezzel nagyjából végeztünk, így most az érintetlenül hagyott ágyásokat kigyomlálom, felszedjük a még földben, földön lévő terményeket, ezután pedig a lehullott falevelekkel, egyéb megszárított zöldhulladékkal borítjuk be az ágyásokat, ezzel mulcsoljuk a területet. Tavasszal vetés-ültetés előtt majd erre jön a komposzt. Ez a második ősz, hogy így csináljuk, rotálás, ásás nélkül is porhanyós a talaj, ahol megmozdítjuk tele van gilisztákkal, apró rovarokkal.

Amivel viszont nekünk eddig nem volt gondunk, azok a meztelen csigák, azzal lesz majd jövőre, szerintem! Rengeteget szedek össze a gazolás közben (a tyúkok legnagyobb örömére), hiszen ők is a korhadó, lebomló avart kedvelik, részt is vesznek a lebontásban, viszont tavasztól nagy károkat tudnak okozni a növényekben, tartok is ettől kicsit. De majd megoldjuk azt is 🙂