BOLDOGASSZONY KERTJE // BOLDOG ASSZONY KERTJE

Szeretnék Nektek bemutatni egy 21. században élő, modernkori Cafrinka anyót (a lápi banya a Szaffi című rajzfilmből) akivel már a hét elején megbeszéltük, hogy pénteken találkozunk, mert talán akkor már nem esik az eső, és megmutatja nekem a hegyen lévő kertjüket, a kicsit több, mint egy éve birtokba vett Boldogasszony kertjét. Úgy egyeztünk, mindenképpen megyünk, egy kis eső nekünk nem akadály! Reggel 8-ra beszéltük meg a találkozót a piacnál, egy kicsit piacoztunk, majd útra keltünk. A rossz utak és az esőzések miatt az út utolsó részét gyalog tettük meg, közben sok más között szóba kerültek a gyógynövények, a gyerekeink, az életünk egy-egy szakasza. A forrásnál megtöltöttük palackjainkat, majd csalánt és bodzát gyűjtöttünk, mert „Cafrinkánk” előrelátóan gondoskodott forró vízről, így lett később szomjunk oltója a friss csalános-bodzás tea.

Útközben megismertem a ragadós galajt (a növényt eddig is ismertem, de nem tudtam, hogy ő az), ahogy egyre feljebb és feljebb kaptattunk a hegyi utakon. Itt már nem sokan laknak állandó jelleggel, néhány portán látszik csak napi életnek nyoma, sok az elhagyatott, vadregényes telek. Az utolsó fordulónál kanyarodunk föl az úti célunkhoz, közben meghallgatom a helyi legendát: a jezsuiták valahol itt rejtették el a kincseiket, nagypapája, akié a telek is volt, sokszor kereste-ásta fel érte a portát. Persze lehet, ez is csak legenda, abból is a családi-féle, én persze elhiszem, miért is ne hinném? 🙂

Megérkezünk a kert bejáratához, és ettől a ponttól kezdve számomra elveszett az idő: csak az a szeretet-erőtér létezik, amelybe belecsöppentem. Leülünk a szilvafák ölelésében kialakított Boldogasszony-oltár hála lócájára, közben „Cafrinka anyó” mesél a kertről, hogyan kezdték el az elvadult kertet kitakarítani, megtisztítani a még a nagypapa által elültetett gyümölcsfákat a rájuk nőtt juhszalagtól, miközben tisztult a lélek is. Hallok a nagypapa kunyhójának összedőlt romjain, a küszöb alól kinövő diófáról, mely ugyan ferdén nőtt, de az újonnan hozott ágaival egyenesbe hozza magát. Sokszor egy fában benne láthatjuk a saját életünket, annak girbe-gurbaságában az általunk megtett kanyarokat az életben, mely jó esetben előbb vagy utóbb szintén egyenesbe kerül, és újult erővel megindul a Teremtő által kiszabott úton, hogy végül oda érkezzen: Teremtőjéhez. Beszéltünk átélt fájdalmakról és örömökről, a mellénk rendelt férfiakról, akik a tenyerükön hordoznak minket, és akik megvalósítják mindazt, amit megálmodunk. Itt szokta elénekelni a Boldogasszony Anyánk kezdetű éneket, melynek során lelassul, megérkezik, kiszakad a mindennapokból. Hamarosan már énekeljük is az éneket, majd az általa átköltött – pozitív hangulatú – sorait is elénekli, ne búsuljon mindig a magyar!

A kertbe sok-sok, az Őrségből, Kovács Gyula bácsitól rendelt őshonos gyümölcsfa-csemete lett elültetve, hogy egy lépéssel ismét közelebb kerüljünk Bereczki Máté álmához: „Isten legszebb gyümölcsöskertjévé változtatni Magyarországot”. A telek nincs körbekerítve, a tulajdonosok a Boldogasszony oltalmába ajánlották azt, mint ahogyan egész országunk is a Boldogasszony védelme alatt áll, és mi csak áthaladó vándorokként munkások vagyunk, akiknek elsődleges feladata, hogy felvirágoztassuk ezt a kis magyar földet, a Kárpát-hazát, hogy elősegítsük a harmónia megteremtését ember, állat és növény között, vagy legalább ne rontsuk el azzal, hogy ásunk, szántunk és egyre-másra kerítéseket építünk, falakat húzunk. Boldogasszony védelmében a kertnek nem eshet bántódása, és vallják, az állatoknak joga van itt járni, itt élni, akár még a frissen ültetett veteményest is lelegelni, ha úgy tartja kedvük. Eddig nem is történt nagyobb kár, pedig a friss állatnyomok tisztán kivehetőek. A csapadék megfogására – meredek telek lévén – övárkokat ástak, már működik az esőkert (az épületekről levezetett esővizet a kertekbe vezették), és két tó is szolgálja a kert vízellátását, melyet szintén a család fiatalabb férfitagjai ástak ki és hordták tele vízzel a nem is olyan közel lévő forrásból.

A kertben itt is, ott is kisebb-nagyobb parcellák, ágyások teljesen véletlenszerűen, bennük haszonnövények és dísznövények szintén véletlenszerűen elszórva. Van itt menta-spirál, ágyás gyógyító növényekkel, és a nemrégiben készült köroszt-kereszt formában beültetett gyógynövényes parcella:

Hamarosan leérünk a kert aljába, ahol egy földbe vájt fakunyhó – melyet csak nyanyakunyhónak neveznek – vár ránk, amelyet a magyar építkezési hagyományok alapján építettek: keletre tájolva (vagyis a bejárat keletre néz, ez volt őseink számára a „legfontosabb” égtáj, hiszen mindig innen érkeznek az új energiák), tulipán formára faragott mestergerendával, bent házi oltárral, gerendákra írt bibliai idézetekkel. Az ajtóba vésett formák a nyári napéjegyenlőség idején pontosan kijelölik az oltár helyét, épp mint a veleméri templomban.

Kerttúránk végén a nap is kisütött, gondolatainkba merülve elfogyasztottuk el ebédünket, és csalános-bodzás forró teánkat, miközben ilyen látvány tárult elénk:

Szakrális helyeken járva éreztem hasonlót, mint ebben a testi-lelki gyógyító kertben, olyan feledhetetlen élményt nyújtott ez a délelőtt, olyan energiákat kaptam ezen a helyen és ettől a modernkori Cafrinka anyótól mindössze néhány óra alatt, valamint olyan mélységeket és magasságokat éltem át, amely életem legmeghatározóbb élményei közé került, és azt hiszem, sokáig töltekezem majd belőle!