Kosarat fontam – kemény munka, ám gyönyörű

Mind a természetes anyagból készülő kosarak, mind a kosárfonás a csodálatom tárgyát képezik, mióta az eszemet tudom. Mindig is nagyon tetszettek a fűzvesszőből készült alkotások, használati tárgyak, van is belőlük itthon néhány, például szennyestartó láda, kosarak, tárolóláda. Sokkal szebbek, mint a műanyagból készült, hasonló funkciót betöltő társaik, és sokkal természetesebbek is, előállításuk, majd hulladékuk is sokkal kevésbé terheli a környezetet, mint a műanyagok. Sőt, mivel teljes mértékben lebomló, szerves anyagokból készülnek, még mikroműanyag sem jut a természetes- és tengervizekbe általuk! A XXI. század embere által is használható használati tárgyak, melyek visszaidézik a múltunk egy darabját.

Maga a kosárfonás technikájának megtanulása is évtizedek óta vonz(ott), korábbi lakóhelyünktől nem messze egy idősebb hölgy készített és árult kosárféléket, egyszer neki mondtam, hogy szívesen megtanulnám én is a kosárfonást. Ő sajnos akkor kiábrándított: nem való az az ilyen vékony-gyenge kezeknek, mint az enyém! Nagyon nehéz munka ez, mondta.

Úgy hozta az élet, hogy most a lakóhelyemen, az egyik művelődési házban hirdettek egy egynapos kosárfonó workshopot, nosza, gondoltam, itt az idő kipróbálni a kosárfonást, ha már ez ilyen évek óta tartó vágy bennem. Januárban úgyis kevesebb a dolog idehaza, a kert még az igazak álmát alussza, így hát rászántam magam.

A workshopot tartó oktató hölgy nagyon követhetően, érthetően mutatta a technikákat, és segített, ha elakadtunk. Így kicsit több, mint 6 óra alatt (volt, akinek kevesebb), mindenki egy szép, használható, saját maga által készített kerek kosárral térhetett haza. Az idő olyan gyorsan telt közben, hogy szinte észre sem vettem, a külvilág megszűnt, csak a készülő kosár létezett. Ugyanakkor beigazolódott a kosárfonó hölgy igaza, fizikailag valóban nagyon nehéz mesterség ez, igen megerőltető a kezeknek. Minden elismerésem azoknak, akik életvitelszerűen, napról-napra kosarat fonnak és ebből élnek, nem könnyű kenyérkereset az övék.

Nehézsége ellenére, ma is, ha ránézek az elkészült kosárra, mosolyra húzódik a szám, hihetetlen, hogy ezt a kosarat én készítettem! Bízom benne, nem ez lesz az utolsó kosaram és készül majd még néhány a jövőben is!

Néhány kép: