Őszi napok a Gömör-Tornai Karszton

Az őszi szünet első (október utolsó) napjaiban elszöktünk kicsit itthonról, hiszen évek óta tervezgetünk egy Aggtelek környéki kirándulást, hogy megmutassuk a lányoknak (is) a Gömör-Tornai Karszt csodáit. Úgy döntöttünk, hogy Esztergomból a rövidebb és szebb úton utazunk oda az autópálya monoton egyhangúsága helyett, így rövid hazai szakasz után végig a Felvidéken haladtunk úticélunk, jósvafői szállásunk felé. Útközben megálltunk Alsósztregován, ahol megtekintettük a Madách-kúriát és annak gyönyörű őszi színekben pompázó parkját. Ez után megálltunk Gácson, ahol a kastélyszálló környékén barangoltunk kicsit.

*Madách Imre síremléke a 3 méter magas Ádám szoborral*

*Gács – Kastély, mely hotelként működik*

Mivel a szállásunkat csak 15 óra után foglalhattuk el, így bőven volt időnk, hogy még tegyünk egy kisebb kitérőt a Szilicei-jégbarlanghoz, amely közvetlenül Aggtelek mellett van, de még a határ túloldalán. Az odavezető szerpentines út maga volt a csoda, az erdőben kanyarogva csodálatos őszi színekben gyönyörködhettünk. A GPS olyan utakra vitt minket, ahol már a madár sem jár, egyre beljebb a járatlan utakon, így inkább visszafordultunk, és visszamentünk a korábban az út mellett látott parkolóig, ahonnan a leírások szerint szintén megközelíthető a barlang. Be is vetettük magunkat az őszi erdőbe, a tábla szerint kb. 600 méteres, 10 perces gyaloglással elérhető a barlang. Útközben találtunk egy bába-lyuknak nevezett zsombolyt, víznyelőt, hasonlókból sok van errefelé. Ez kb. 45 m mély.

Továbbindultunk a jelzésen, ám sajnos a jégbarlangot nem sikerült megtalálni, így visszafordultunk. Utólag megnéztem a térképen, nagyjából 50 méterre lehettünk tőle, igencsak bosszantott, hogy nem találtuk meg. Sajnos mindenhol csak szlovák feliratú táblák voltak, térerő-internet pedig nem volt ezen a helyen. A barlang azért is érdekes, mert egy szakadék alján jött létre, a mérsékelt égövben ez a legalacsonyabban fekvő jégbarlang, és a szakadék alsó részét egész évben jégdíszítés borítja, illetve található ott egy jégoszlop is. Kb. 2000 éve jegesedett el ez a barlang.

Innen már egyenesen a Kiscsermely vendégházba érkeztünk Jósvafőre, ahol vendéglátónk már várt minket. Ő ismertette a vendégház történetét, hogyan építették újjá a több mint 200 éves parasztházat és milyen érdekességeket találtak az építkezés közben a múlt lenyomataként. Míg kívül-belül őrzi ez a ház a régi építészeti örökséget, addig belső berendezésében minden kielégíti a mai, modern igényeket (sőt még többet is!). Így együtt a régi és az új nagyon élhető a mai kor emberének is, és harmonikus ott tartózkodást tett lehetővé.

*A Kiscsermely vendégház egy része és udvara*

Másnap kirándultunk egy rövidet a jósvafői tengerszemhez, majd – mivel vasárnap volt – Ragályra autóztunk el, hogy részt vegyünk a szentmisén. Jósvafő és környéke református többségű települések, így nehéz volt olyan katolikus templomot találni, ahol tartanak is szentmisét. Érdekesség, hogy éppen Ragályra jutottunk el, ahol korábban az az Atya misézett sok-sok évig, aki utána Törökszentmikósra (korábbi lakhelyünkre) került, és akit személyesen is ismertünk.

Ezt követően látogatást tettünk az Aggteleki cseppkőbarlangban, mely most is lenyűgöző látványt nyújtott. A barlangi túra alatt belegondoltam, hogy először 31 (!) éve jártam itt, 5. osztály utáni nyáron, amikor a Nagyvisnyón táboroztunk, majd 18 (!) éve, mindkettő, mintha most lett volna!! Este még megkoronáztuk a napot a jósvafői hucul ménes meglátogatásával, ahová igyekeznünk kellett, mert kb. 1,5 km-re volt a szállásunktól a hegyen, és az óraátállítás miatt hamarabb sötétedett. Útközben persze eszünkbe jutott, hogy ezen a területen már élnek medvék is… Ennek ellenére az egyik legnagyobb élményt jelentette ezen a kiránduláson a hatalmas területen „szabadon” legelésző lovak látványa, akik egészen közel engedtek minket magukhoz.

*A lovakhoz vezető út is tele volt csodákkal*

*Ilyen érintetlen hegyek között élnek a lovak*

Hazafelé már igencsak iszkoltunk, és megkönnyebbültünk, amikor elértük a falu határát…

A következő napon tettünk egy rövid sétát a faluban, sok-sok látnivaló van itt is, nagyon hangulatos a patak, a református templom haranglába, a tájház:

*Ahol még a virágtartó is lópatkóból készül…*

Régi álmunk volt, hogy eljussunk egyszer Gömörszőlősre, a település nevét még a zöldmozgalomból ismerjük, azóta pedig a kert révén Gyulai Iván tanításait is sikerült megismerni. Mivel viszonylag nagyon közel van Jósvafőhöz, Aggtelekhez, ezért most muszáj volt ott is tenni egy sétát. Magával ragadó volt!!

Jártunk még Szendrőn a Kékfestő Múzeumban is, és végül egy rövid túrával megnéztük a Martonyi mellett található Háromhegyi Pálos kolostor romjait a Szalonnai-hegységben. Odavezető utunkon gyönyörködhettünk az őszi táj szépségében:

*Ebben az épületben rendezték be a Kékfestő Múzeumot*

Az utolsó napon Eger felé indultunk, és tettünk egy rövid kitérőt, hogy megnézzük a nagyvisnyói tábort, ahol 31 éve töltöttem el 10 napot. Minden nagyon megváltozott azóta, és minden sokkal kisebbnek tűnt most, mint akkor. Nagyon örülök hogy bementünk, mert sok szép emléket visszahozott az iskolás élményekből. Mivel a lányok még nem jártak Egerben, ezért ott megnéztük a Várat, a minaretet (csak kívülről), és bementünk a Bazilikába is. Hazainduláskor még az idő is elromlott, utunk nagy részén zivatarban haladtunk. Ajándék volt ez a négy nap minden tekintetben: az október végi szokatlanul szép időjárás, a fák csodás őszi színei, a programok, mind-mind feltöltöttek minket testileg-lelkileg!