Luffaszüret (Luffatök 4. rész)

A szokatlanul meleg ősz lehetővé tette, hogy a luffatököket is csak október végén szüreteljem le, addig hagytam őket, amíg csak lehetett, hogy biztosan beérjenek. Október végéig nálunk csak két reggelre volt enyhe fagy, ami nem okozott kárt bennük, nappal viszont még 20 C fok körüli hőmérsékletek voltak végig októberben. Ugyanakkor a növény szárait, leveleit megviselte a fagy, így már nem mertem tovább várni a szürettel. A hosszú tenyészidő ellenére sem száradtak olyan zörgősre, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ilyenek lettek (ez a teljes termés 6 tőről, plusz még az a három, ami a körtefán maradt, mert nem értem el):

Amikor felvágtam őket, azok, amelyek még teljesen zöldek voltak, éretlenek maradtak, belül nem alakult ki a szivacsos jellegük, így ők a komposztba kerültek. Amelyek valamelyest összeszáradtak, azok jók lettek, bár szerintem még száradhattak volna, mert a magokat nem minden esetben tudtam kiszedni a belsejükből (viszont a vízben szépen kiáznak belőle). Mivel a megtisztított szivacsokat kissé nyersnek éreztem, pár napig szárítottam őket a radiátoron.

Az első próba megvolt, bevallom, nagyon furcsa volt először ezzel a szivaccsal mosogatni, de azt hiszem csak megszokás kérdése. A többedik alkalommal már nem okozott nehézséget vagy furcsaságot. Összességében pedig elmondható, hogy a nem tökéletes feltételek ellenére is termett akkora mennyiség, ami – ha nem is egy évig – ellát minket egy jó ideig szivaccsal.