Mocsári hibiszkuszok
Először egy dömösi kirándulás alkalmával – talán 2008-ban – láttunk mocsári hibiszkuszokat egy-két ottani előkertben, elképzelni sem tudtuk akkor még, ki lehet ez a hatalmas virágú, impozáns dísznövény. Nem volt nehéz beleszeretni… Aztán idővel otthon, a szülői háznál lett nekünk is (rózsaszín), amiből került át ide, a telkünkre is, majd a nagynéném jóvoltából egy sötétebb rózsaszín is a birtokunkba került.
2019-ben aztán a debreceni állatkertben megláttam egy gyönyörű világos rózsaszínűt, nagyon harmonikusnak találtam, nagyon megtetszett, így hát amikor hazaértünk, rohantam a kertészetbe, szerencsére volt ilyen árnyalat, így bővült az állomány. És természetesen nem maradhatott ki a fehér sem, piros középpel (persze azóta már láttam olyan fehéret is, aminek fehér a közepe is, természetes, hogy az is nagyon tetszik…), de itt megálljt parancsoltam magamnak, elég ez a 4 féle! A fehér és a halvány rózsaszín tavasszal átkerült a tó partjára, itt (is) igazán érvényesül a szépségük! Sajnos a sötét rózsaszín még nem nyílt ki, így őt most nem tudom megmutatni.
Mivel a mocsári hibiszkuszok évről-évre egyre nagyobb bokrot növesztenek, így egyre nagyobb területet igényelnek, és ha más növények közé kerülnek, akkor nem is érvényesül annyira a szépségük, mint szoliterként. Egyetlen hátránya talán, hogy csak rövid ideig (egy, maximum két napig) nyílnak a hatalmas, tányérnyi virágai, és mivel ‘mocsári’, ezért meghálálja az öntözést is, de az idősebb bokrok – saját tapasztalatom szerint – megelégszenek a kapott csapadékkal is, csak a hosszabb, aszályosabb időszakokban igényelnek öntözést.
Bizonyára Nektek is van a kertben, ugye?
