Látogatás a Zöld Pagonyban

Rákászné Sinka Erika kertjét, a Zöld Pagonyt már nagyon régóta követem az interneten, már nem is emlékszem, hogyan találtam rá, talán egy online magazinban. Ez volt az első olyan kert, amit akkor döbbenten, ugyanakkor felvillanyozódva mutattam a családomnak, hogy léteznek ilyen kertek is Magyarországon, lám így is lehet, ilyen is lehet egy kert, nem csak olyan, amit mi megszoktunk eddig! 2009-től már én is próbálkoztam a korábbi lakhelyünkön valami hasonló, sok fával rendelkező, buja kert kialakításával, különféle díszfákat ültettünk, amelyek tulajdonságait előre gondosan kitanulmányoztam. Ennek a kertnek a képei igazolták vissza akkor azt, amit én is szerettem volna megvalósítani, nem véletlen hát, hogy teljesen beleszerettem a Zöld Pagonyba!

Alföldi faluban nőttem fel, gyerekkoromban még a legszerényebb portákon is volt virágoskert az előkertben, de általában a nagyobb részt mindenkinél a haszonkert tette ki, hiszen élni kellett valamiből. Az udvarokon ekkor még nem volt ritka a jószág, ugyan szarvasmarha már csak elvétve, de malac, baromfi szinte minden portán volt. A telek ezeknek a funkcióknak volt alárendelve, és csak kis részre jutott díszkert, de volt az is! Még az öcsödi nagyszüleim is, akik még sokáig tartottak teheneket, sőt libákat neveltek, a kotlós alól minden évben keltek a csibék, fontosnak tartották, hogy az előkertben legyenek szép virágok (pedig náluk mindig a jószág állt az első helyen). Főleg rózsák, tátikák, aszparáguszok. A gyendai mamám – talán ahogy idősödött, úgy szerette meg egyre jobban a virágokat (vagy csak ekkorra lett rá ideje a 6 lánygyermek felnevelése után?), sok olyan különlegességet beszerzett, amiről addig még nem is hallottunk. Ő már nyitott volt a növényújdonságokra, Neki már volt például angyaltrombitája, amit nagyon kedvelt és igyekezett minden színt beszerezni, és nagy kedvencei a kerti nőszirmok voltak, amiből szintén sokféle színűt beszerzett. Emellett még számtalan virág díszítette a kertjét, talán a család nőtagjai tőle örökölték ezt az óriási növényszeretet, amivel a legtöbben rendelkezünk a családban.

Ezt a kis kitérőt csak azért tettem, hogy látható legyen, ugyan a növények, köztük a dísznövények is, az én életemnek már a kezdetektől szerves részei voltak (11-12 évesen már fokföldi ibolyát szaporítottam), ám olyan kertet, amilyen a Zöld Pagony is, addig a 2015-ös vagy 16-os percig, amit a bejegyzésem elején említettem, még csak nem is láttam, még újságokban sem. Erika kertjét már a róla látott képek alapján is álomszerűnek, mesebelinek láttam már akkor is és számomra példaértékűnek, sőt követendő példának. Azóta követem őt napról-napra az interneten, és mióta látogathatóvá vált a kertje, tervben volt, hogy meglátogatjuk egyszer. Pár éve indítottam egy sorozatot az Anna Kertje kertes magazinoldalunkon, ahol olyan kerteket igyekeztem bemutatni, amelyek példaértékűek, szépségük mellett ökológiailag is fontos értékeket közvetítenek, fenntarthatóak. Többek között Erikával is készítettem egy interjút, amelyben részletesen bemutatta a kertjét, érdemes elolvasni, hiszen ott minden információt megtalálunk róla.

Az az igazság, hogy egy kicsit húztam-halasztottam is ezt a kertlátogatást, mert úgy vagyok ezekkel a dolgokkal, amelyek bakancslistásak nálam és amelyekre nagyon várok, hogy már a megelőző várakozás is nagyon jó – ha nem jobb – és ha már megtörténtek, utána talán túl hamar feledésbe merülnek, kipipálódnak, elvégzettnek tekinthetők, kevésbé lesznek fontosak, még akkor is, ha szép élményekként raktározódnak el. De mivel Erika kertjét muszáj volt élőben is látnom, ezért ezt a látogatást idén mindenképpen meg szerettem volna tenni.

Mióta megvettem a látogatói jegyeket a szombati időpontra, a Zöld Pagony lázában égtem éjjel és nappal, álmaimban már egy hete ott sétálok az udvaron, ahol minden zöld, a fákon átszűrődik a napfény, és én csak csodálom azt a sok szépséget, ami körülvesz… Azt hiszem, szombatra már teljesen felkészültem lelkileg…

Erika már a kapuban várta a látogatókat, a kert látványa már az utcáról is ámulatba ejtő. A házat körbeveszik a fák, a cserjék, a növények, mindezt úgy, hogy teljesen harmonikus a látvány, itt semmi nem rí ki a környezetéből, teljes a ház és a kert összhangja. Erika lehetőséget biztosított számunkra, hogy még a többi látogató érkezése előtt körbemenjünk a kerten fényképezni, mikor még nincs bent senki, aki bezavarhat a képekbe. Itt még a levegő is más, minden zöld, élettel teli, a hőmérséklet jó néhány fokkal kellemesebb, mint a városban tomboló hőség. A magas fák árnyékot vetnek mindenhol, rengeteg a cserje, a talajtakaró évelő, és a cserepekben élő dísznövények. Bármerre nézünk, mindenhol teljes a harmónia, a kiegészítők is úgy helyezkednek el a kertben, amely még nem túlzóan vagy bántóan sok, és mivel szinte minden természetes anyagból készült – sok Erika saját keze által – ezért csak növelik az összhatást.

Számomra – ez egy szubjektív vélemény – továbbra is ez az a kert, amely a legnagyobb összhanggal, a legnagyobb természetességgel rendelkezik, amelyben megjelenik az erdő (mely a természet legmagasabb rendű rendeződési formája, ökológiai rendszere) és igyekszik a lehető legjobban hozzá hasonlítani. Az egész kert leképezi az erdő mintáját, szerveződési formáját: magas fák, alacsonyabb fák, alattuk a cserjeszint, majd a talajszint. A talaj ugyanakkor sehol nem látható, hiszen vagy élő talajtakarókkal (gyöngyvirág, gólyaorrok, nefelejcsek, indás ínfű, kaméleonvirág, stb) vagy gazdag mulcsolással van takarva. Ha belemarkolunk a talajba, itt valóban olyan, mintha erdei talajt morzsolnánk a kezünk között. Így kevésbé szárad ki, sokkal jobban fenntartható, kevesebb öntözést igényel és nem utolsósorban a szerves anyagok bomlásával hozzájárul a talaj humusztartalmának növeléséhez, gazdagításához.

A kert több ún. szobára van osztva, melyek különféle cserjékkel, évelőkkel szeparálódnak el egymástól, de nem élesen, hanem kis utakkal, természetes összeültetésekkel összekapcsolódva: így külön egységet képez a hortenziás pihenő, a kerti tó és környéke, az előkert, a kiserdő, a terasz környéke, stb. A teljes kertet áthatja a természetközeliség, amelyet a növények tudatos betelepítésén és rendszerezésén túl emel az itt élő gazdag állatvilág: madarak, rovarok, halak és békák, melyek élőhelyet és gazdag élelembeszerző helyet is találnak Erika kertjében, a Zöld Pagonyban.

Erika kertjének weboldala: https://www.zoldpagony.com/

Facebook-on is követhetitek a Zöld Pagonyt: https://www.facebook.com/profile.php?id=100057269867637

Érdemes elolvasni az Erikával készült interjút is, ahol ő saját maga mutatja be a kertjét, és elolvashattok róla minden adatot, részletet: https://ankert.hu/zold-pagony-interju-rakaszne-sinka-erikaval/

Fogadjátok szeretettel a Zöld Pagonyban készült képeinket, mi így láttuk Erika kertjét július 15-én délelőtt: