Kúpvirágok

Egynyári kúpvirágokat szoktam magról, palántaként nevelni tavasszal, majd kiültetni, kb. 3 éve nőnek így nálam. Azt hiszem, jövőre már gondoskodnak a maguk számára utánpótlás-nevelésről, így a palántázást nem szükséges erőltetnem. A kúpvirágoknak (Rudbeckia nemzetség) egyébként vannak évelő változatai is az egynyáriak mellett, azokból is alacsonyabbak és magasabbak, sokféle gyönyörűség!

Hozzá kell tennem, hogy nekem nem színem a sárga, nem kedvelem, igyekszem is minél kevesebb sárga virágú dísznövényt ültetni belőlük, de az egyik évben megláttam a kúpvirágot és teljesen beleszerettem, így őt is (és pár sárga menyecskeszemet, ligetszépét) beengedtem a kertbe. Mostanra pedig olyannyira elterjedt, hogy szinte minden ágyásomat uralja a sárga a nyár nagy részében, egészen a fagyokig. (Így múlik el a világ dicsősége 🙂 )

Általában nem szokott lenni sok időm a kertben szemlélődni – illetve a szemlélődés is arra terjed ki leggyakrabban, hogy mi az, amit még el kell végeznem 🙂 – , de az egyik ilyen ritka szemlélődős pillanat alkalmával felfedeztem, hogy a kúpvirágok közepe az idő előrehaladtával „kúposodik” csak ki, és az új virágoknak még lapos a közepe, a „magház”. Azóta, akárhányszor elmegyek mellettük, mindig megfigyelem ezt. Ti észrevettétek már? Többet kell szemlélődnünk!