NORVÉGIA 2023. június 14-21. (3. rész)
5-8. nap
Az ötödik nap reggelén a Sogne-fjordhoz igyekeztünk, ahol egy újabb sétahajózás várt ránk a fjordon. Előtte átutaztunk a világ leghosszabb közúti alagútján, a Lærdal-alagúton. Az alagút 24,5 km hosszú, 1995-től 2000-ig épült, építéséhez 2,5 millió köbméter sziklát távolítottak el a hegy belsejéből. 4 pihenőhely van benne, ahol meg lehet állni, ezek különleges fénnyel vannak kivilágítva. Az alagút levegőjét egyedülálló módszerrel tisztítják meg. Norvégiának egyébként 900 közúti alagútja van, ezek mindösszesen 750 km hosszúak, és ebből 33 tenger alatt halad.
Mielőtt elindultunk volna a hajóval, még volt időnk egy kicsit bóklászni a fjordnál Gudvangen-ben, és fotózni, jókat nevettünk, mert fotós beállásainkat mások is utánozni kezdték, így aznap biztos sok egyforma pozícióban álló emberről készült ott fotó.
Gudvangen:
A panoráma hajókirándulás során egy igen modern, többszintes hajóval utaztunk, először kint álltunk a fedélzeten, de mivel nagyon huzatos, hideg volt, így később beültünk a hajó belsejébe. Ez a fjord is lélegzetelállító volt, bár számunkra talán nem volt annyira látványos, mint a Geiranger (vagy csak kezdtünk a sok szépséghez hozzászokni??), de így is nagyon szép volt. A Sogne-fjord Norvégia legnagyobb fjordja, legnagyobb mélysége 1309 méter, nem gondoltunk bele! Flåm-ben kötöttünk ki, innen indultunk tovább Bergen felé a Nærøy-kanyonon keresztül. Sajnos ezzel szinte el is hagytuk a fjordok vidékét.
Utazás a Sogne-fjordon:
Bergenben az első programunk a siklóval történő városnézés volt a Fløyen-hegyről, sajnos ez nem volt jó élmény. Az utunkat folyamatosan „kísérő” Aida szállodahajó szinte egyidőben ért Bergenbe velünk, így az a rengeteg, több ezer utas, aki rajta tartózkodott, éppen bergeni városnézésen volt, nagy részük szintén a siklóval. Tömeg volt és óriási szemét. A látvány így nem tudott minket elbűvölni sajnos. Bergen Norvégia második legnagyobb városa, volt főváros is. Mintegy 270 ezren lakják, szóval nem egy Budapest méretű nagyváros, ahogy Oslo sem az, a maga 700 ezres lakosságszámával. Mindkettő inkább emberi léptékű, kisvárosias jellegű. Bergent az esernyők városának is nevezik, mert átlagosan egy évben 213 napon át esik itt az eső. Nekünk szerencsénk volt ezek szerint, mert egy szem sem esett ott tartózkodásunk alatt.
A szállodánk a híres halpiac és a Bryggen (a Hanza-időkből származó kereskedőházak) közelében volt (Hotel Augustin), így este még kimentünk körülnézni a városban, megnéztük a halpiacot is, ilyet itthon úgysem látunk, és a közeli teret is. Külön érdemes volt megállni a McDonalds-nál, ugyanis az is teljesen norvég stílusban épült házban volt, így teljesen beleillett a környezetébe. A szállodánk ebben az évben volt 100 éves, a legrégebbi családi hotel Bergenben, és külön érdekesség, hogy ugyanannak a családnak a kezében van már négy generáció óta! Ugyanakkor ez volt talán a legkevésbé színvonalas szálloda az utunk során, de az étterme például nagyon hangulatos volt, borospincére hasonlított az íves tereivel.
A bergeni gyalogos városnézés nagyobb része a 6. nap délelőttjére maradt. Először megtekintettük a Bryggen-t, megnéztük az udvarát is, talán ez a legnevezetesebb látnivaló Bergenben. Ez volt évszázadokig a német kereskedő negyed, ma az UNESCO világörökség része. Ugyan többször leégett, de ugyanúgy fából építették újjá. Innen a Bergenhus erődbe mentünk, bár itt az egész csoportot jobban érdekelte a kikötőben állomásozó hadihajó, mint az erőd… Félelmetes látvány volt közelről. Sétánk során megnéztük még a Mária templomot közelről, majd a halpiacot is, mely az 1200-as évek óta működik.
Halpiac Bergenben:
A szabad program után elindultunk Oslo felé, egy nettó hét órás út várt ránk innen, ez volt a leghosszabb utazás egy nap alatt az egész út során. Pár alkalommal persze megszakítottuk és megnéztük az út mentén található látványosságokat. A Hardanger-fjordon a 2013-ban átadott Hardanger-hídon keltünk át, majd megálltunk, hogy egy kilátópontról le is fotózhassuk. Ez Norvégia leghosszabb függőhídja. Innen a Måbødal-kanyonon keresztül a Vøringfoss-vízeséshez érkeztünk, amely lélegzetelállító látvány volt, méltó búcsú Norvégia legszebb természeti képződményeitől. Ugyan hideg volt, de órákig el tudtuk volna nézni, míg egészen bele nem szédültünk a látványába.
Utunkat hamarosan a Hardangervidda-n, a Hardanger-fennsíkon folytattuk. Ugyan nem voltunk nagyon magasan, de ez a táj olyan volt, mintha holdbéli tájon jártunk volna, bár nem ez a legjobb szó rá. Elzártság és érintetlenség jellemzi több tíz kilométeren keresztül (úgy, hogy Norvégia két legnagyobb városa között terül el). Ez Norvégia legnagyobb kiterjedésű nemzeti parkja, 10 ezret meghaladó az itt élő rénszarvasok száma, és itt élnek évszázadok óta a számik vagy lappok. Számik Norvégiában mintegy 50 ezren élnek, de a másik 3 államban (Svédország, Finnország, Oroszország) is élnek szétszórva. Ők az utolsó nomád nép Európában, sajátos kultúra és hagyományok jellemzik őket. A fennsíkon megálltunk egy helyen, ahol egy Amerikából hazatelepült számi férfi alakított ki egy kis kunyhót, ott a saját maga által kikészített állatbőröket, szalámikat, más turisztikai termékeket árusítja. Így volt alkalmunk rén-, jávorszarvas, pézsmatulok bőröket simogatni.
Hardangervidda:
Mivel ezen a napon a szállodában nem volt vacsoránk, idegenvezetőnk segítségével egy út menti étteremben rendeltünk előre vacsorát, miután elfogyasztottuk, továbbutaztunk Oslo-ba, ahová igen későn érkeztünk, úgyhogy egyenesen a szállodába mentünk.
Másnap autóbuszos városnézésre indultunk, azonban mivel sofőrünknek pihenőnapja volt, egy Oslo-ban élő magyar hölgy lett a sofőrünk ezen a napon. Miután körbevitt minket a város egy részén, a Vigeland parkba mentünk. Úgy gondoltuk, hogy a fjordok után Oslo már nem tud semmit nyújtani, hiszen minket jobban érdekelnek a természeti látnivalók, mint a városnézések. Hát, nagyot csalódtunk (persze pozitívan!), mert nagyon sokat adott, a Vigeland Parkot, Vigeland szobrait és az életét is megkönnyeztem. Hihetetlenek az alkotásai, az emberalakjai, a monolit, egyszerűen fantasztikusat alkotott! Ebben a Parkban maradt a szívem egy darabja! Gustav Vigeland (1869-1943) norvég szobrász, rendkívül produktív és kreatív alkotó, talán a leghíresebb Norvégiában. Oslo városától műtermet kapott, ezért cserébe a később elkészült összes alkotását a városnak adományozta. A Frogner Parkban, ahol a műterem is volt, jelenleg is látható a 212 szoborból álló Vigeland installáció, melyek bronz- és gránitszobrok. Emberalakok a születéstől, sőt a fogantatástól a halálig, sőt azon is túl, melyek között hangsúlyozottan jelenik meg a férfi és nő kapcsolata és a család, az apa-fiú viszony, stb. Ugyan a szobrok kőből és fémből készültek, de ha jobban megfigyeljük őket, láthatjuk, hogy mindnek lelke van… A szoborpark a monolitban csúcsosodik ki, mely valóban egyetlen kőből készült. 14 méter magas, 121 emberalak van rajta, 3 kőműves 14 évig faragta. Vigeland tervezte a Nobel-békedíj érmét is.
„A meztelen emberi testet ízről-ízre ismerte. Gigászi erővel, ideges szenzibilitással ábrázolja az embert örömében és bánatában, szerelmi mámorában és fájdalmában. Vigeland Gusztáv egy külön monográfiát érdemelne. A mai kor szobrászatában egyenértékű ő a legnagyobbakkal, és egy sincs, aki őt felülmúlná, vitathatatlanul Norvégia leghíresebb szobrászművésze.” (Forrás: irodalmiradio.hu)
Ezt követően tettünk egy gyalogos sétát a városban, megnéztük a királyi palotát, a városházát (ide be is mentünk, nagyon érdekes volt, hiszen itt szokták átadni a Nobel-díjakat) a Fram, majd a Kon-Tiki Múzeumokba látogattunk el, melyek egymással szemben helyezkednek el. A Fram Múzeum is teljesen lenyűgözött, hiszen ebben a múzeumban található Amundsen (norvég sarkkutató, a Déli-sark felfedezője) hajója eredetiben (!), mely teljesen be-és körbejárható. Mellé még a története, az expedíciói, és máris itt hagytam egy másik darabot a szívemből! A Kon-Tiki Múzeum is tetszett, de a Fram után nekem kisebb látványosság volt, ám a történet ott is magával ragadó (Thor Heyerdahl, világhírű norvég utazó expedícióinak állít emléket).
A múzeumok után sétahajóztunk az Oslo-fjordban, itt aztán már kaptunk bőven ízelítőt a norvég időjárásból! Dőlt az eső, fújt a szél, mi kapucniban, plédekkel beburkolózva ültünk a fedélzeten, ponyva alatt, míg végül úgy döntöttünk, lemegyünk a védettebb, zárt részre és iszunk egy forró csokit, látni úgysem láttunk az esőn kívül semmit. Ez is életreszóló élmény lett, és így legalább át tudtuk érezni, milyen is az igazi norvég időjárás júniusban (is).
Délután még elbuszoztunk a Holmenkollen sísánchoz, de mivel le volt zárva, ezért csak kívülről, messzebbről tekintettük meg. A fák miatt kilátás sem volt innen a városba. A nap végén még lehetőségünk nyílt a nemrég épült Operaház megtekintésére, és felsétálni a tetejére, majd egy „autentikus” norvég McDonald’s-ban zártuk a napot. Igazán kellemesen elfáradtunk!
Az utolsó napon korán, már fél 7-kor indultunk a repülőtérre, mely 50 km-re volt Oslo-tól, innen 10-kor indult a gépünk. A hazafelé út sokkal kellemesebb élmény volt, mint az odaút, bár felhős idő volt, így a repülőből nem láttunk semmit. Mikor megérkeztünk – mi alaposan felöltöztünk, hosszú nadrág, pulcsi, hiszen Oslo-ban hideg volt a reggel – szinte fejbevágott minket a budapesti meleg. Míg mások, akikkel a repülőtéren találkoztunk, trikóban, sortban jöttek a nyaralásból, mi a „hideg” északról alaposan felöltözve. Vicces élmény volt. Felejthetetlen, csodás élményekkel gazdagon érkeztünk haza, Norvégiát is a szívünkbe zártuk!
Az általunk bejárt helyeket láthatjátok az alábbi térképen:
