Jó lenne, ha valóban sikerülne minden napra házi kovászos kenyeret sütnöm, nem pedig csak hébe-hóban, „ünnepnapokon”. Ennél nem is szabadna alább adnunk, hogy a saját kenyerünket saját magunk süssük a család asztalára, adalékmentesen, kovászosan, csak liszttel, vízzel, sóval, némi verejtékkel és sok szeretettel gyúrva, a gyerekek által sóvárogva lesve-várva…
