Díszkert

Haranglábak

A haranglábak (Aquilegia vulgaris) magok formájában kerültek hozzám pár éve, aztán az első vetésből nem sok palántát sikerült megmenteni, egy-két tő került csak ki a kertbe, amelyek a következő évben már virágot is hoztak. Azóta folyamatosan vetem, palántázom őket, és hála Istennek most már saját maguk is szórják a magjaikat, így évről évre egyre többen lesznek az ágyásokban. Lehet, hogy hamarosan átesek velük a ló túlsó oldalára és már irtanom kell majd őket? (Nem hiszem, jöhetnek bármilyen mennyiségben, nagyon szeretem őket!) Nagyon tetszik bennük, hogy légies, kecses növények, az egy tövön is változatos formában nyíló virágok, és az a változatosság, színben, formában, ami e dísznövényeket jellemzi. Ennek a növénynek még a levelei is szépek, melyek engem a lóhere leveleire emlékeztetnek, ám annál sokkal finomabbak, légiesebbek. Egyetlen hátrányuk, hogy viszonylag rövid ideig virágoznak, viszont kellemes látványt nyújtanak az ágyásokban, bármelyik másik növénnyel is társítjuk őket.

Ha bővebben olvasnál a haranglábak jellemzőiről, gondozásáról, akkor kattints a linkre.

A haranglábak virágainak jellegzetessége, hogy elöl tölcsérformájúak, hátul viszont érdekes sarkantyúban végződnek.

Az egyetlen „neves” haranglábam, ‘Nora Barlow’:

Az idei utánpótlás-palánták (most jól sikerült a vetés):

Szóljon hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük