“Olyan boldog medve leszek!”

Ma Farsang lesz az iskolában, kisebbik lányomnak idén annyi kikötést tettek a tanítónénik, hogy valamilyen meseszereplőnek kell felöltözni, ami azért – valljuk be – nem korlátozza túl a gyerekek szabadságát, gyakorlatilag mindenki annak öltözhet, aminek szeretne. Kata most már jó ideje medve-lázban ég, mindene a barnamedve (persze többnyire csak játék, plüss, társasjáték formában). Először azzal jött haza, hogy hercegnő lesz, csodálkoztam is, mire nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy ő tulajdonképpen medve szeretne lenni, csak úgy gondolta, hogy a medve-jelmezt bonyolultabb elkészíteni, mint egy hercegnőt. Megnyugtattam, hogy nyugodtan legyen medve, ha az szeretne lenni, mert a hercegnő ruhát is varrnom kell (a korábbit ugyanis kinőtte), és akkor gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy medvét vagy hercegnőt varrok-e (sőt!).

Szóval így lett idén medve-jelmez. Mivel Kata alkatát tekintve egyáltalán nem medvés (magas és vékony), megpróbáltam ezt egy kicsit ellensúlyozni azzal, hogy bővebbre szabtam a “medve-overállt”, hogy így egy kicsit mackósabb legyen.

A bokájához és a csuklójához gumit fűztem, így “megroggyan” az anyag, és teltebbnek tűnik.

Ezután került rá a hasára a világosabb folt, a farok és a kapucni a fülekkel. Este, mikor felpróbáltuk, viselője csak halkan felsóhajtott: “Olyan boldog medve leszek!” Ez a lényeg, nem?