Tyúkhadsereg

Talán beszámoltam már róla korábban, hogy idén jelentősen elszaporodtak a meztelencsigák a kertünkben, mind a konyhakertben, mind a dísznövény-ágyásokban. Tudom az okát, kb. két éve mulcsoljuk a kerteket, vagyis sok-sok szerves anyagot (lehullott falevelet, vágott füvet, fűnyesedéket, elszáradt növényeket, stb) hordunk rá, és nem ássuk, nem kapáljuk, nem forgatjuk a talajt, így gazdagítjuk a talajéletet és javítjuk a talaj minőségét. Emellett nem is tapossuk az ágyásokat, amelyek úgy lettek kialakítva, hogy a közöttük lévő utakról jól elérhetőek legyenek. Ez a permakultúrának is egyik alapja, de nagyon jó hatásai, eredményei is vannak, amit már az első évek után is látunk. Kivéve a meztelencsigák elszaporodását, melyekből eddig (ásás-kapálás, nulla mulcsolás mellett) egy sem volt a telken, idénre pedig elszaporodva jó nagy károkat okoztak nekünk: a zöldbab növényeket fiatal korukban gyakorlatilag megsemmisítették, hasonlóan a tököket is, és jelentős nyomokat hagytak az epreken is, és még sorolhatnánk. Nyár elején jó kis program volt esténként összeszedegetni őket lámpával, kesztyűvel, vödörrel felszerelkezve, amíg két hét után fel nem adtam, mert úgy éreztem, szélmalomharcot folytatok. Akkor határoztam el, hogy idén ősztől tavaszig ráengedjük a tyúkokat a kertre (amit még az ásós időszakunkban is mindig megtettünk, csak két-három éve nem, mivel a kialakított ágyásokat féltettük tőlük), úgyhogy kb. két hete egy tyúkhadsereg dolgozik nálunk a kert „meztelencsigátlanításán” .

A permakultúrának is fontos részei az állatok, különösen a tyúkok, akik az összes kártevőt (nem csak a csigákat, hanem a gyümölcsfák kártevőit is vagy pl. a dióburokfúró-légy lárváit is) összeszedegetik a kertben. Érdemes elolvasni erről Baji Béla: Permakultúra és önellátó biogazdálkodás c. könyvét (egyébként is alapmű ebben a témában). A legjobb az lenne, ha lenne akkora területünk, hogy egész évben szabadon tudnának legelészni a telken, de így nyáron sajnos károkat okoznának.

Míg felügyelem őket, van időm megfigyelni a viselkedésüket. 11-en vannak egyébként, egy fodros törpe cochin kakaskával, „Fodormentával” (a lányok nevezték el így) :). Mint megfigyeltem, van egy párja, az egyetlen fekete – egyébként saját kelésű – tyúkunk, akivel szinte soha nem hagyják el egymást. El is neveztem őket Álompárnak… Fodormentát nagyon szeretjük, mert a korábbi kakasainkkal ellentétben (tudnék mesélni sok-sok kakastámadásról 🙂 ), nem agresszív, nem támad, sőt annyira fél tőlünk, hogy mindig elszalad előlünk. 😀