Élet a magaságyásokban

Többé-kevésbé bevetettük a magaságyásokat, ezekből a legtöbb minden már ki is kelt, sőt már szüreteltünk is. Számomra még mindig a legmeglepőbb az ősszel elültetett fokhagyma, mely gyönyörűen fejlődik kora tavasz óta, a kertben sohasem volt még ilyen erőteljes. Már írtam valahol korábban, hogy nekünk még egyszersem sikerült szép, nagyfejű fokhagymákat termeszteni, csak apró fejek lettek, akár ősszel, akár tavasszal ültettük őket. Sőt, a tavasszal ültetettek értékelhetetlenek voltak. Nagy reménnyel nézünk most a magaságyásokban nevelt fokhagyma termése elé!

Az ősszel vetett salátamagok bár kikeltek még októberben, picit nőttek, de egész télen csak vegetáltak. Nem hittem volna, hogy még lesz belőlük valami! Aztán ahogy jött a márciusi meleg, hirtelen életre keltek és képzeljétek el, múlt héten már szüreteltünk is róla, ilyen korán még sosem ettünk saját termesztésű salátát!

A többi mag kora tavasszal, február-márciusban került a magaságyásokba, minden szépen kikelt, a zsázsáról egyszer már szüreteltünk. Van még vetve spenót, rukkola, retek, sárgarépa, petrezselyem, póréhagyma, és kísérletképpen néhány apró, magról nevelt karalábé-, brokkoli- és kelbimbópalánta.

Tegnap szórtam még el némi borsóvetőmagot, talán nem lesz még rá késő, és utoléri a kertben vetettet. A maradék helyre paradicsom- és paprikapalánták, illetve padlizsán fog még kerülni.

Az ágyások egyik szélébe sarkantyúmagokat vetettem (ezek még nem bújtak ki), természetes védelem és esztétikum céljából. Szép lesz majd szerintem, ha lefutnak az ágyások oldalán.