Júniusi hírek a konyhakertből
Jó régen jelentkeztem a konyhakerti hírekkel, így van ez: ha megkezdődik a kertszezon és a kinti munkák ideje, kevesebb idő jut írásra, kerti napló vezetésére, hiszen minden szabad percünket a szabadban, a kertben töltjük. Tavasszal alig várjuk ezt, ilyenkor nyáron is szeretjük, de azért mikor a munka dömpingje van, jólesne megállni egy kicsit.
Nagy változás idén már nincs a kertben, az ágyások tavalyról megmaradtak, nem szántottunk, nem rotáltunk, sőt idén még nem is kapáltunk semmit, csak gyomláljuk az ágyásokat kézzel. Azért ez elég macerás tud lenni, részben, mert folyamatosan gazolni kell, ha azt szeretnénk, hogy ne burjánozzon el a kert, részben pedig nem tudod egész nap csinálni, mert egy idő után a hajolásban-guggolásban is elfáradsz, és egy idő után a kezed sem bír kihúzni több gyomot 
. De azért nem adjuk fel, viszonylag gyommentes a kert. Pár napja voltak itt a Legszebb Konyhakertek programtól az első kertszemlén, ők is nagyjából ezt látták a kertben, amit most megosztok Veletek:
Az első paprikáink kezdenek érni, már több éve magról nevelünk palántát (paradicsomot, paprikát, padlizsánt), a paprikák viszont a kiültetéskor még nagyon kicsik voltak, ezért néhány palántát vettünk is. Ezek kezdenek most teremni, a saját nevelésűek még váratnak magukra.
Idén először vetettünk mángoldot, de nem utoljára: nagyon finom főzelék készül belőle, és ezeket már egyszer leszedtük, most lesz a második szüret.
A cékláink minden évben szépen teremnek, savanyúságként tartósítjuk őket november környékén. Áprilisban magról vetettük őket.
Védőnövényeket is használunk a veteményesben: körömvirágot, büdöskét, és bazsalikomot (ez utóbbit a paradicsomok közé és a burgonya köré ültettem, szintén magról neveltem a palántákat). A körömvirág és a büdöske minden évben újra veti magát a konyhakertben, így hol itt bukkan fel, hol ott, ahol nekik jólesik, és ahol védendő növényeket találnak.
Tavaly rengeteg uborkát szüreteltünk egy kb. 3 négyzetméteres területen, 20+ üveggel tettem el savanyú uborkának, és nyersen is fogyasztottuk, sőt még a hűtőládába is került salátának. Tavaly obeliszkekre futtattuk fel őket, idén nem futtatjuk, de reméljük, hogy így is szépen fog teremni.
Tökfélék: érik az első cukkini, ebből 4 tövet szoktam palántázni, bővel elég egy öttagú családnak. Idén a cukkini mellett patisszont és fehér Alba tököt, valamint dísztököt és sütőtököt vetettünk. A cukkini a képen látható állapotban van, lassan terem, a többiek még váratnak magukra.
Minden évben ültetünk krumplit is, bár egyre kisebb területen, mert a gyümölcsfák miatt zsugorodik a hasznosítható kert. Tavaly a krumpli nem lett sikeres, részben azért, mert kipróbáltuk, hogy milyen, ha nem krumplit ültetünk, hanem csak a héját, részben pedig azért mert letarolták a krumplibogarak. Idén jobban résen voltunk, napi program a krumplibogarak és lárváik összeszedegetése. És idén a tavaly termett apróburgonyát vetettük el, nekünk nem jött be a héjról vetés.
Szintén önmagát veti el a kapor, már több éve, ha résen vagyunk, és nem gyomláljuk/kapáljuk ki, akkor rengeteg lesz belőle, megy az uborka mellé az üvegbe.
A tormát tavaly ültettük, ősszel csak annyit szedtünk föl, amennyi szükséges volt, így maradt jócskán. Akkorára nőttek a tövei, hogy lassan félünk tőlük , de majd oda kell figyelnünk, nehogy nagyon túlszaporodjon a kertben.
És végül az égig érő fa, ja, nem: az égig érő napraforgónk. A kismadarak téli ügyetlenségének hála, itt is-itt is megjelennek a kertben, mi pedig hagyjuk, hiszen olyan csodaszép a virága, engem a szülőföldemre, az Alföldre emlékeztet, a magjaiból pedig jóllaknak a kismadarak vagy a tyúkok (már ha marad nekik). Lehet, hogy nem is ügyetlenség ez a kismadarak részéről, hanem gondoskodás a jövőbeli élelemről???
