Ismét járunk a lányokkal lovagolni, persze a legnagyobb óvatossággal, már nagyon hiányzott nekik, és jó kimozdulni kicsit, még ha csak ide a közelbe is. Azt gondolom, a gyerekek is nagy-nagy hősei az utóbbi két hónapnak, hiszen ők aztán tényleg nem lépték át még a kaput sem a „maradjotthon” idején. Fegyelmezetten tanultak napról-napra, és itthon múlatták az időt. De most két hete engedtünk annyit, hogy lovagolni újra kezdtünk, talán a képeken is átjön, milyen nagy a szabadság a lovastanyán. Kicsit tágabb környezetünk képekben:
